Két ember barátsága.
Boldogság a toppon..
Mindent megbeszélnek.
S együttvannak othon!!

S ha valameiknek.
Rosszat mond valaki.
A másik ember kötbele.
De lehet ő rá fázik !!

Olyan a barátság.
Mint két testvér eggyüt.
Vele van az ember !
S össze bujnak egybül!

S ha valami fáj.
Megoldják ők eggyüt.
Ez a barátság.
Szól a szeretetrül!!

Legjobb barátnak.
Azokat is mondják.
Kik a véleményüket ki nyilvánitják!

♥♥♥♥★_★♥♥♥♥★_★♥♥♥♥★_★♥♥♥♥★_★♥♥♥♥★_★♥♥♥♥★_★

Egy kislány sétál szépen lassan
Egy kis fához oda baktat
Leül nézi hogy a fáknál
Álom fiu futkorász!

Oda szól szelíd hangal
De a kis srác csendben van
A kislány szerelmes lessz
Oda sétál szépen csendben

Rámosolyog megszólitja
Gondolkodik mosolyogva
De a kis srác csak ugy lazán
Oda mondja hogy van, gazdám

Erre a lány szépen  csendben
Elment onnan sírós szemmel
A kis srác meg utánna nyult
Kezét fogta s utánna szúlt

Kislány figyelj ne sírjál
Te vagy az én kis gazdám
Beléd estem megláttalak
Szerelmem vagy behálózlak

♪♪♪♪♪♪♪♪♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♪♪♪♪♪♪♪♪♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♪♪♪♪♪♪♪♪♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

Élt egy lány kit gyötört a bánat.
Végén szolt hogy mostmár bele fáradt!
A fiu akit szeretett öszetörte szívét.
Megígérte neki hogy össze töri képét.

Szerelem volt a legfelsöbb szinteken.
A srác akit szeretett megalázta rendesen.
A lány nem sír nem eresztett könnyeket.
A fiu csak int és letagadta rendesen!

Másnap a kislány bele halt mert szerette.
A srác eszt soha észre nem vehette.
Egyik nap a lánytol levelet kapott.
Hogy a földröl végleg el távozott.

A fiu szomorkodott és sírt rendesen!
A lány látta és fentről  röhögött csendesen!
A lány ki a másvilágon eltudta feledni.
Ekkor jött rá a fiú hogy mást nem tud szeretni!

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

Ha hozzám bujsz szeretném meg hálálni
Vagy legalább meg próbálni
Szeretlek mindennél jobban
De szívünk már nem ritmusban dobban

Én azt üzenem szeretlek
Szívembe temetlek
Te csak nézel és ott belül vérzel

Én szeretném meg hálálni
Amit kaptam meg csodálni
te fogadni s meg bocsáltani
Oda bent el bocsájtani

♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪

Szerelem  igen nehéz
Téged szeretni egy élet is kevés
Kimondani hogy "SZERETLEK" igen nehéz
Téged szeretni egy élet is kevés

Veled lenni boldogság
Ha nem vagy nekem gyászolás
Sírom ásom nem bánom
Vérem folyik minden áron

Csak egy kés+egy ér
Csak szédülés s liter vér
Vége az életnek nem bánom
De a szeretteim sajnálom!

Neked nem fáj s nem hiányzik
Volt egy kislány s már nem hibázik
Sokat sírt szenvedett eleget
Feladta a harcot s végleg elment!!!

★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★

Szeress mert szeretlek
Szerelmemnek nevezlek
Szíved szívemmel dobban
Szeretlek mindennél jobban

Szívem a porba hullik ha nem vagy velem
Kérlek örökre fogd a kezem
Szívem hevesen ver ha velem vagy
Szeretlek akkor is ha szíven szúrnak

★_★★_★★_★★_★★_★★_★★_★★_★★_★★_★

Távol Tőled szomorú az élet,
Szívem azt dobogja, látni szeretnélek.
Ha nem látlak gyötör a bánat,
Össze törik a szívem dirib-darabjára.

Te voltál ki kellet nekem,
Te voltál ki megbántott rendesen.
Te voltál a fiú én meg  a lány,
Csókolj újra s ölelj át.

Tudom hogy messze vagy,
Tudom hogy távol.
Tudom kis szíved értem még lángol.
Tudom hogy fáj hogy nem lehetek veled.
De kibírjuk ketten szépen csendesen!

*--**--**--**--**--**--**--**--**--**--**--*

"Volt egy gyönyörű lány,ki hitt a mesékben,
hitte,hogy lesz egy álom,miből fel nem ébred.
Örökké tart majd,s ő csak várta,
hitte,hogy többé nem marad árva.
Szeretetre vágyott,megértésre,és két ölelő karra,
arra hogy,viszont szeressék,semmire csak arra.
Nem értette miért kér oly nagyon sokat,
s miért nem talál valaki mellett végre oltalmat
S egy szép nap úgy tűnt az álom végre valóra vált
hisz találkozott azzal,kire már oly rég óta várt.
A fiú büszke volt,hiú,s naiv, de a lány olyat érzett,mint még soha addig.
Rájött a fiú is,ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem.
Bízott benne,hogy így elfelejti azt a lányt,
ki nem hagyott maga után mást,csak örök talányt.
Szomorú volt,félt,szenvedett,
hisz az dobta el,kit igazán szeretett.
De a gyönyörű lány csak oltalomra várt,
így ő is feledni kezdte a mély gyászt.
Rájöttek,hogy ők talán egymásnak lettek teremtve,
s a szerelem örök oltárára szentelve.
A lány megkapta az áhított oltalmat,s szerelmet,
a fiú pedig gyógyulni érezte a fájó sebeket.
Szerették egymást,együtt voltak, míg nap ragyogott az égen, úgy hitték már nem éreztek ilyet,nagyon régen.
De minden álom elmúlik egyszer... Miért is ne?!
s a gyönyörű tavasz helyére tél köszönt be.
Mégis hitték,hogy egymással minden jó lehet,
s hogy együtt ketten legyőzhetetlenek lesznek.
A szerelem csodákra képes,ezt el kell ismerni,
olykor tudni kell a másikat oroszlánként védeni.
Mert ki egyszer már tied lett, S úgy érzed örökre Őt szereted.
Nem hagyhatod,hogy elmenjen,érte küzdeni kell,
ha már egyszer megszerezted,nem engedheted el.
A szerelem erős lánc,
örökké tartó,szédítő tánc.
Úgy fűz magához,hogy észre sem veszed,
s úgy táncol,hogy elveszted eszed.
Örökké remél,örökké bízik,
s megtanít téged örökké hinni.
Hinni a másikban,s ezt el is éri,
hisz elhiszed,hogy örökké mellette fogsz élni.
Így hittek Ők is egymásban,
s vakon bíztak a szeretett társban.
Hisz az igaz szerelem elvakít,
s hiszed,hogy szép,amíg a másik el nem taszít.
S akkor jön a fájó ébredés,
a mindenkori tiszta reszketés.
Hisz egyedül félsz,együtt bármi könnyebb,
De Ő akkor már nincs melletted,helyette más van: a fájó könnyek.
Ez a történet a gyönyörű lánnyal, s a hiú,naiv sráccal.
A fiú nem bízott az érzéseiben,mindent tagadott,
s a lány szemei előtt is ködként szállt el az édes oltalom.
Az oltalom,mit annyira áhított,mire annyira vágyott,
s közben nem tett mást,csak kergetett egy álmot.
Szép volt a fiúval,de nem tehetett mást,
érezte,vissza már nem jön, elengedte hát!
A fiú rájött,hogy még mindig a másikat szereti,
akárhogy is bánt vele,soha nem feledi.
A gyönyörű lány hívta,kérlelte, maradjon Vele,
hisz ő nem tenne mást,csak igazán szeretne.
De a fiú hajthatatlan volt,vissza se fordult,
s a lány nem értette mit csinált ilyen rosszul.
A fiú csak rohant,messze már,
Úgy érezte ha kell,a halálból is vissza hozza a másik lányt.
Hisz szerette,csak Érte élt,
de nem tudta,hogy a gyönyörű lány csak Miatta remél.
Eltelt egy hosszú év,s a fiú egyedül maradt,
nem találta meg a lányt,kit annyira akart.
S a fiú újra csak szaladt,szaladt vissza,
de a lány ekkor már búcsúlevelét írta,
Mire a fiú odaért,a lány már a földön hevert,
s véres gyenge kezében szorított egy levelet.
A fiú szólította: "Szerelmem",
de a lány akkor már semmit nem felelt.
Ki egy éve forrón ölelte,s szerelmesen,
az nem lehet már vele többé sosem.
A borítékra csak annyi volt írva:
"A barna szemű fiúnak,kit már nem feledek soha"
Lassan,könnyeitől szinte alig látva kibontotta, s olvasta
"Drága Egyetlenem!Kedves édes Szerelmem!
még mindig kimondhatatlanul szeretlek,pedig már több mint egy év telt el búcsúnk óta,
de még mindig előttem lebeg az utolsó óra.Az utolsó,édes pillantás,mit rám vetettél,
gyönyörű két szemed,mivel egyszer,utoljára szemembe néztél.
Bárhová megyek,és bárhol is járok, mindenhol egy emléket találok...
Azt hittem az átsírt éjjeleknek vége,s hogy szívem elfelejt Téged már végre.
De hallottam csengő hangod,láttalak,s életre kelt az édes múlt.Hiába küzdöttem,egyedül kevés voltam ellene, így emléked lelkem mélyén mindent feldúlt.
Legszívesebben menekülnék előlük, és előtted is, de nincs hely hová bújjak,
A régi,közös,szép emlékek újra meg újra feltörnek, s nem kellenek már az újak!
Hiszen Te jelentesz mindent nekem s az életemet, mindenemet odaadnám azért, szívemet lelkemet.... Hogy csak messziről is, de újra lássalak,s hogy érezzem illatod,hogy újra fülemben halljam édes hangod, egyetlen mondatod.
Mondd! Miért nem értik meg,hogy Nélküled élni nem akarok?
Hisz ha nem vagy velem,fáj a levegővétel,szinte belehalok.
Nem akarok már nélküled élni,Nélküled nem is létezek.
Nem megy már semmi,minden fáj,Nélküled nem élhetek!
Mikor megyek az utcán lehajtott fejjel,kísér a halál,hiszen két szemem szüntelen keres,de sehol nem talál....
Boldogtalan életemből hiányzik a törődés,s teljes felismerésként zúdul lelkemre a feledés.
Nincs már szerelem,boldogság,édes és tiszta gyermeki öröm,mindent mit magamban éltem át,már magamban őrzöm.
Nélküled szíven nem nyugszik,szüntelen csak az álmatlanság hál velem,félek,rettegek attól hogy egy rossz emlékké kell lennem...
Gyilkolna, zinte marcangolnak az elhangzott utolsó szavak,fájdalmamra csak gyengéd ölelésed nyújtana vigaszt.Bár elmondhatnám,hogy öl meg lassan ez az érzés,de megfagynak a szavak,s kínná lesz a légzés.
Most félek! Félek,hiszen örökre elvesztettem tekinteted.Nem sírok már,inkább elfojtom magamban minden emlékedet.Hirtelen a végtelenből rám zuhan a fájdalom,s önmagam felett gyűlöletté nő a szánalom.
Szánom magam,hisz akit bárminél s bárkinél jobban imádtam,annak ellenére,hogy megbántott,még sem tudtam feledni... nagyot hibáztam.
Óh, istenem! Hányszor mondták,hogy felejtselek el Téged!
Hányszor mondták,értsem meg végre: többé sohasem leszek Veled!
Istenem! Mikor kimondtad azt a szót,hogy VÉGE, mintha minden álmom,s vele életem is véget érne.
S már a halállal sem küzdök,most már csak bátorságot gyűjtök.
Csak a halál csókját érezném már végre....ennyi csak,mit remélek,
Le akarok lépni az útról,mit már oly rég óta járok.
Hisz többé már soha nem lesz velem,kit annyira várok,el akarok végre menni,de nem tudlak búcsú nélkül itt hagyni...
Hát ég Veled! De egy valamit tudnod kell: a síron túl sem foglak feledni!
Búcsúzok,talán így jobb,hisz nem gondoltam,hogy gyenge is tudok lenni,hogy Nélküled ugyanúgy már nem tudok nevetni!
Zárom soraim örökre...de még így is szeretlek mindig,csodás emléked magammal viszem, egyenesen a sírig."
Ekkor a srác lecsukta a levelet,
melyre búcsúzásként még egy könnycseppet ejtett.
Képzeletben még újra látta szerelmét,
s még egyszer,utoljára szélesre tárta két kezét.
Ölelni akarta a lányt,de már nem tudta,
csak könnyei folytak tovább,újra meg újra.
Keserves könnypatak áztatta puha gyermeki arcát,
Majd örökre magára zárta a fájdalom végtelen ajtaját.
Majd édes,lágy szellőtámadt váratlanul,
kérlelte a fiút fáradatlanul...
Leszáll az éj,s a fiú elhagyta otthonát,
az édes szellő a temető felé sodorta két lábát.
Két szemével sírva kutatta a sírt,
vérző szívére már semmi nem nyújt írt.
Ekkor elsuhant a szellő,s csend borult a tájra,
a fiú keservesen zokogva borult a fejfára.
"Ne sírj, kérlek Drága,ne sírjál,
már nem fáj,hogy akkor eldobtál.
Már nem fáj semmi... végre megnyugodtam...
szeretlek, imádlak, jobban minden másnál,
S veled bátrabb voltam a halálnál...
Nem is Ő keresett engem,én kutattam utána,
s én leheltem csókot mérgező ajkára.
Tudd,hogy bennem élsz most már örökre,s én is Veled maradok,
védeni foglak mindörökké,én leszek az őrangyalod!
Óvni foglak végig az utadon,hűen vigyázlak,
hisz a síron túl is MINDÖRÖKKÉ IMÁDLAK..."
A fiú csak fájdalmasan zokogott,
tudta,hogy saját magának ezzel mekkora űrt okozott.
A szellő a sír felöl egy halk,őszinte szót hozott: "Szeretlek"!

************************************************

Ha  a jó kell neked töllem megkapod
Nem nagy dolog de oda adom
Szívem tiéd s én is már
Gyere értem s vigyél már

Megadom a jót
Te meg eldobsz hirtelen
Nem teccik a nő
S elhagyod nem a mindened

Ez nekem fájj
Hogy neked nem teccik valami
S én vagyok a hibás
Ha nem kapsz meg valamit

Meg adtam ami kellet
S ki is használtál
Leoltottál a földig
S nekem ez nagyon fájj

Nekem nem kell semmi
S hagyatok végleg el menni
Nem érdekel senki
Össze törtek s ennyi!!!

:) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :)

Szeretnék melléd bújni és szorosan átkarolni
Szeretném kispárnádra kis fejem le hajtani
Szeretném az éjjeleket veled eltölteni
Szeretnék örökre veled lenni

xXxXxXxXxXxXxXxXxXxXxXxXxXxXxXxX

Aszt hiszed ha szídsz azzal leszel nagyobb
Azt hiszed ha ki nyitod a pofád rád néznek a nagyok
Velem akarsz lenni  elöttem fényezel a hátam mögött ki beszélsz
S a napokat velem éled le
Most már hát menj nem érdekel semmi
Legyen nagypofád majd beveri valaki
Azt hiszed ha kidobod a picsád meg a melled
Felnéznek majd rád szerintem majd jól  le rendeznek
Engem baszogatsz nem félsz tőllem ember?
Meg fognak gyepálni a srácok előttem
Hiába vagy fiú vagy lány vagy akár ki
De rollam most már jó lenne leszállni..

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Tudom hogy tudod létezem
Tudom hogy ott bent könnyezel
Tudom hogy tudod hogy el dobtál
Szíved utánam még vár
Tudom nem hagysz engem futni
De most már akadj le végre
Nem érdekelsz fogd fel egészbe
Hozzám ne szólj ne várj mást mint sértést
Nekem nem kellesz ez a válaszom s a kérdés
Veled álmodtam hosszú álmokat
Tündöklő arcoddal minden gondoltban
Neked nem kelletem el dobtál más kell
Engem nem érdekel többet már ne várj el
Meg sértett össze tört el dobottnak éreztem
Mikor te kis királyfi engem toltál el
Hát már van már szeretem őt jobban
Hagyjál már kopj le ez az igaz mondat
Szeretem imádom ő már az életem
Ha el szakítasz kicsinállak téged egy életre

vvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvv

Mikor megismertelek, nem gondoltam volna,
Hogy életem valamennyi része esetleg Rólad szólna.
Hát most már hiszek neked s az álmokban
Hiszek egy gyönyörű fiúban
Tőled csak annyit kérek, emlékezz néha Rám,
Ha nézel egy mesét, s meglátod a Királylányt.
Mert ugye én voltam az, Te meg a Királyfi,
S szívemben így is marad,
Történjen akárhol akármi!!!

Egyenlőre ennyi van majd még lesz :)

Oldal: Saját verses rappok!!
♥♥♥ Lesd meg blog :) ♥♥♥ - © 2008 - 2024 - lesd-meg.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat